BCsÁV Budapesti Csavargőzös Átkelési és Hajózási RT., 1871-1918

Türr István 1872-ben részese a Budapesti Csavargőzös Átkelési Vállalat alapításának is. Az alapítás előzménye Froher János, Frank Fülöp és Schlick Ottó hajóépítő 1869-es kezdeményezése, budapesti helyi hajózás bevezetésére. A Schlick gyárában épült, s valamilyen okból eladatlan kis csavargőzösök képezték a vállalkozás alapját, melyekkel Óbuda és Újpest között negyedóránként, Pest és Buda között félóránként, s Promontor – Tétény – Soroksár – Haraszt között óránként kívántak járatokat indítani. Azonban a Pest – Buda közötti járatra csak úgy adott a Helytartótanács engedélyt, ha a vállalkozók ki tudnak egyezni a Lánchíd társasággal. Mert a társaságnak joga volt a hídpénzt azoktól is beszedni, akik nem a hídon, hanem egyéb módon, például ladikkal keltek át a folyón. Érdekes világ lehetett.

A GYULA, FERENCZ, KÁLMÁN, EDE, ÁGOSTON, MENYHÉRT, FROHER, FRANK és SCHLICK nevű kis propellák képezték az alapját az újonnan szerveződött helyi hajózási vállalatnak, melybe Türr és Schlick négy hajót vittek be. Ezek célszerűen át lettek keresztelve Ó-BUDA, ÚJ-PEST, PEST, BUDA nevekre, s a később vásárolt és épített hajók is a főváros nevezetességeiről lettek elnevezve. BOMBATÉR, TABÁN, SZENT GELLÉRTHEGY, ORSZÁGHÁZ, VIGARDA, BUDAFOK, MARGITSZIGET nevű hajóikkal egyre nagyobb népszerűségre tettek szert a város polgárai között. Hosszú időn keresztül állni tudták a versenyt a DGT-vel, s a hamarosan gomba módra szaporodó hidakkal. 1873 májusában megvásárolták a Balatonról Ráth Károlytól a kis GIZELLA gőzöst, s Újpesten Veruda műhelyében meghosszabbították, hogy alkalmasabb legyen a Dunai viszonyokra. A sok csavargőzös között, volt egy oldalkerekes gőzösük is, mely korábban az Újvidék Kamenica közötti átkelést szolgálta KAMENICZA néven, s mely Türréknél a SZABADSÁG nevet kapta. E kishajó hosszú élete során még a Tiszán is dolgozott, a Tiszai magyar kir. Állami Kotrásoknál. A második világháború után, a ’60-as évek elején selejtezték le. Gőzgépének romjai, s a lapátkerekek rámája a Közlekedési Múzeum udvarán adja meg magát a lassú enyészetnek. A vállalat 1918-ban adta át hajóit és üzemét a Mefternek, 1920-ban felszámolt.

Horváth József:
A géperejű folyami hajózás hazai története