Menü
mégsem
Elfogadom
Sütikezelés beállítása
A hajoregiszter.hu weboldal a kényelmes működés érdekében sütiket használ. Az oldal további használatával hozzájárul a sütik mentéséhez az ön számítógépére.

Fiumana S. A. N., 1924-1930

ikonAdatlap
ikonHajók
  • Ország:
    HU
    Város:
    Fiume
    Aktív:
    1924-1930
    Az összeomlás után nagy volt a káosz a magyar tengerészet körében. Sokan internálva voltak a semleges országokban, vagy fogságban, az Antant-hatalmak táboraiban Szicíliától a legtávolabbi gyarmatokig. Mások a népszövetségi lobogó alá vitt hajóinkon folytatták munkájukat, s voltak sokan, akik a csonkára szabott anyaország munka nélküli seregét gyarapították. A forradalmak nem segítették elő a viszonyok rendezését. 1919 őszétől történtek kísérletek a társaságok vezetőinek nyomására, hogy a béketárgyalásokon a német hadviselő féllel szemben alkalmazott eljáráshoz hasonlóan mentsünk meg valamit a hajókból.

    Azonban hamarosan rá kellett ébredniük mind a politikusoknak, mind a tengerhajózási érdekelteknek, hogy Magyarországot mindenki mástól eltérő mértékben akarják súlytani. A szerény Nyugat-Magyarországi sikertől eltekintve, nem akadt erő az országban, amely a koncon egymással is marakodó gátlástalan hiénák étvágyát fékezhette volna. Ezt látva, a társaságok részvényesei olasz vállalattá szervezték át cégeiket, s a hajók lobogót cseréltek. Az itthoni igazgatóságok hosszan elhúzódó kártalanítási eljárásai, a korona elértéktelenedése, a felszámolásaikhoz vezetett.

    A fegyvernyugvást követően lassan hazatértek hajóink honi kikötőjükbe, mely a nemzeti, vallási és szociális ellentétek forgatagában, a túlélés érdekében az önálló állami jogokat próbálta magának kivívni. Tekintve, hogy a Monarchia megszűntével az addig használt közös kereskedelmi lobogót nem viselhették hajóink, Fiume színei, mint szabad városállam lobogója alatt, működni nemcsak a helyi, de a budapesti illetőségű vállalatoknak is kedvező lett volna. Az erőteljes délszláv és olasz aspiráció semlegesítésére Fiume ilyen státusza a győztes Antant hatalmak számára is elfogadható lett volna. A felbomlott birodalom területén dúló forradalmak a végleges rendezést egyre késleltették, ezért - a szabad rablást elkerülendő -, a magyar kereskedelmi hajók tulajdonosai hajóikat magyar lobogó alá akarták helyezni. A nemzetközi jog ezt nem tette lehetővé, így a Népszövetség lehetőséget adott hajóinknak a fehér - kék - fehér lobogó viselésére.

    D’ Annunzio fiumei bevonulása szétoszlatta a város önállóságának reményét, majd a rapallói egyezmény megosztotta a várost az aspiránsok között. A Fiumara keleti oldala a Baross kikötővel az új államalakulat, az S-H-S királyság tulajdona, a nyugati oldal pedig az olasz királyság része lett.

    A nagyobb budapesti hajózási vállalatok az itthoni események miatt elvesztették az ellenőrzést hajóik felett, megszűnt az összeköttetésük fiumei fiókjaikkal, így azok magukra maradva önállóan végezték munkájukat. Bár a Budapesten 1919 áprilisában megalakult Hajósok Tanácsában számon tartották az Adria, Levante és Atlantica hajóit, azok működését segíteni, szervezni, ellenőrizni nem tudták. Kotán Dezső a Tanács elnöke június végén lemondta további működését, s nyugalomba vonult. A fiumei megbízottak hiába próbálkoztak a hadizsákmányként elkobzott hajók visszaszerzésével, a győztesek csak néhány ritka esetben kárpótolták a tulajdonosokat.

    A magyar tengerészet ügyeinek intézésére a kereskedelemügyi kormánybiztos felügyelete alatt újjászerveződött a Magyar Tengerészeti Hatóság is Dunay László felügyelő vezetésével.
    Mind az Antant, mind az utódállamok magatartása, valamint az itthoni helyzet arra ösztönözte a vállalatok részvényeseit, hogy idegen lobogó alá helyezzék hajóikat. Annál is inkább, mivel a tengerétől elzárt Magyarország lobogójának viselésére, akkor még, nem volt lehetőség.

    Az Atlantica Rt. az olasz kormánnyal 1924 márciusában kötött külön egyezmény alapján Fiumana S.A.N. névvel alapított leányvállalatot, s megmaradt hat hajóját csak ekkor keresztelte át. A hajók vételárát tíz év alatt kellett volna törleszteni. Ez azt jelenti, hogy a saját hajóikat újra meg kellett vásárolniuk az olasz kormánytól. Hajóit; a BUDAPEST, DANUBIO, ALBERTO FASSINI, FIUMANA, UNGHERIA és ATLANTICA gőzösöket 1934-ben adták el, utána az egész Atlantica Trust felszámolt. 1922 elejétől Oceana Tengerhajózási Rt. néven Budapest székhellyel alapítottak leányvállalatot. A magyar lobogó viselését az 1921-ben megkötött barcelonai egyezmény tette lehetővé. Hajóit; az ALFÖLD, BALATON, DEBRECEN, HÁROS, MORAWITZ, OCEANA és PANNONIA gőzösöket 1927 nyarán vette vissza a Harrimann Consern, mert az Atlantica nem tudta törleszteni a havi részleteket. Az Atlantica 1930-tól számolt fel.

    Kivonat Horváth József "Quo Vadis Res Nautice Hungarice?" című cikkéből.
    Megjelent az Aqua Magazin 2001. évi számaiban.
    A teljes cikk elérhető a www.uskok.eoldal.hu honlapon
    Jogelődök