Darányi K. István, 1929-1933

Az I. Világháború után számos próbálkozás mellett Darányi K. István vállalkozása lett a legelhíresültebb, amely megpróbálta a magyar lobogót visszahozni a világtengerekre. A Németországban élő üzletember 1929-ben vásárolta meg első hajóját, és a magyar lajstromba vetette fel. A harmincas évek elején, amerikai mintára a skandináv országok is szesztilalmat rendeltek el. Darányi jó üzletet látva, részt vett a szeszcsempészetben. A vállalkozás mögött apja, a Magyar Szeszipar RT. vezérigazgatója állt, akinek célja a magyar szeszipar termékeinek értékesítése volt a Balti-tenger mellékén. 1931 évben a magyar alkoholcsempész flotta már hét hajóval bonyolította le a zugforgalmat. A hajók mindegyike kb, 150 tonna nagyságú volt a TABOR, HULLÁM, RELIS, és MARS hajók magyar lajstromba kerültek, a másik három egység: NEPTUN, VILMOS és ILONA ideiglenes útlevéllel hajózott. A szeszcsempész hajók kiindulási állomása mindig német kikötő, vagy Danzig volt. A hajók közül a TABOR nem futott be skandináv kikötőbe, hanem a nyílt tengeren látta el a vállalkozás többi hajóját alkoholcsempész rakománnyal. Akcióit Darányi addig folytatta, mígnem a svéd kormány hivatalosan tiltakozott Magyarországánál. Ekkor a Tengerészeti Hivatal megvonta a lobogó viselésének jogát, így a csempészést abbahagyta, a hajókat eladta.