Menü
Hajóregiszter logó
mégsem
Elfogadom
Sütikezelés beállítása
A hajoregiszter.hu weboldal a kényelmes működés érdekében sütiket használ. Az oldal további használatával hozzájárul a sütik mentéséhez az ön számítógépére.

Adria Magyar Királyi Tengerhajózási RT, 1881-1920

ikonAdatlap
ikonLajstrom
  • Aktív:
    1881-1920
    Ország:
    AH
    Város:
    Budapest/Fiume
    Rövid név:
    AT
    Idén lesz százhuszonhét éve, hogy megalakult Magyarország legelső, s egyben legnagyobb tengerhajózási vállalata, az ADRIA Magyar Tengerhajózási Részvénytársaság.
    A kiegyezést követő új vám- és kereskedelmi törvények lehetővé tették a magyar külkereskedelem fokozatos önállósodását, mely magával hozta azt az igényt, hogy a közlekedés – ezen belül a tengerhajózás is – függetlenedjék az osztrák féltől. Nagyban hozzájárult ehhez, az 1871-től nevében már osztrák-magyarrá tett Lloyd tengerhajózási vállalat és a trieszti kikötő egyoldalú fejlesztése, továbbá szolgálataik kizárólagos igénybevételét erőszakoló osztrák magatartás.
    A fiumei kereskedők, pénzemberek, s nem utolsó sorban a hajózási vállalkozók kirekesztve érezték magukat e jövedelmező üzletágból, ezért szervezkedni kezdtek. Igyekeztek a magyar kormányt megnyerni arra, hogy az ekkor már Nyugat-Európában keresett magyar exportcikkek kezelését, tárolását Fiuméban, továbbításukat Fiuméból végezhessék. Ezt a törekvést támogatták a fiumei politikusok is, a kormányzó, továbbá Fiume parlamenti képviselője. A törekvést a budapesti malmok képviselői, a fiumei kereskedelmi és iparkamara is magáévá tette. Így vált lehetővé, hogy a kezdeményező Ossoinack Lajos állami támogatást kaphasson Fiuméből a teljes lisztrakománnyal nyugat-európai kikötőbe induló minden hajójáratra. A szerződésben vállalt évi 12 járat megvalósításához – magyar hajók hiányában – a liverpooli Glynn and Son céget nyerte meg. A liszt és egyéb áruféleségek tárolására raktárházakat építettek a fiumei Zichy mólon. Végül a több évi céltudatos munkálkodás meghozta gyümölcsét. Az első hajó 1877 márciusában indult Liverpoolba 436 tonna liszttel. A ZANCLA gőzöst egyre több szerződéses és bérelt hajó követte, mígnem a vállalkozásban részes cégeknek, illetve magánszemélyeknek új szerződést kellett kötniük a kormánnyal. A vállalkozás sikerét látva már több brit cég társult a magyar kereskedőkkel, melynek eredményeként megalakult az ADRIA Steamship Co. Glasgow-Fiume székhellyel, vállalva a magyar részvénytársasággá való átalakulást 1881. december végéig.
    Az új cég megépítette a FIUME, DEÁK, TISZA, ADRIA, HUNGARIAN gőzösöket, melyek az 1881. december 21-én átszerveződött ADRIA Magyar Tengerhajózási Rt. első saját, illetve bérelt járművei voltak. Hamarosan jött a többi új hajó is: SZAPÁRY, JÓKAI, STEFANIE, TIBOR, BÁRÓ KEMÉNY. Az igazgatóság tagjai az alapító bankok, malmok, vasúttársaságok igazgatóiból, s néhány jelesebb személyiségből tevődtek össze. Az első igazgatóságnak még Jókai Mór író is tagja volt. Catinelli Hektor személyében a fiumeiek is képviselve voltak. A következő év végére már hét saját és 26 bérelt hajóval, 224 járatot teljesítettek. Két kedvező év után rosszabbak jöttek, a vállalat kormánybiztost kapott, az igazgatóság tagjai sűrűn cserélődtek. Első hajóveszteségük 1882 végén a SZAPÁRY elsüllyedése volt. Helyette a következő évben megvették az addig bérelt FITZ JAMES gőzöst SZAPÁRY II. néven. Később 1886-ban még két használt hajót vettek, melyek a SZÉCHENYI és ZICHY nevet kapták, majd 1887-ben átvették új hajójukat a MATLEKOVITS gőzöst. Egyre inkább látható volt, hogy nem tudják majd beszerezni a szerződésben vállalt 12 hajót az államszerződés lejártáig. Meglévő tíz egységükkel, továbbá a nagyszámú bérelt hajóval már 310 járatot teljesítettek, közel háromszázezer tonnás forgalommal. Végül a szerződés lejárta előtt néhány hónappal sikerült még egy használt járművet venniük, ez lett a BAROSS gőzös.
    Az állam látva, hogy hatékony segítség nélkül az ADRIA nem bírja a versenyt az addig általa is segélyezett hatalmas Osztrák-Magyar Lloyddal, annak további segélyezését megszüntette, s a felszabaduló pénzt az ADRIA és a kisparthajózási vállalatok hatékonyabb támogatására fordíthatta. Az 1891 végétől érvényes új szerződés feljogosította a vállalatot a magyar királyi jelző használatára, de egyben nagyobb kötelezettségeket is rótt rá a felemelt állami szubvenció ellentételeként. Az új megállapodás lehetővé tette, hogy tizenkét darab különféle, a szerződésben rájuk rótt új feladatnak megfelelő gőzöst rendeljenek. Ezeket az angliai hajógyárak 1892 végéig át is adták (CAROLA, ANDRÁSSY, ÁRPÁD, BUDA, PETŐFI, DEÁK, BÁTHORY, ZRÍNYI, SZENT LÁSZLÓ, SZENT ISTVÁN, MÁYÁS KIRÁLY, RÁKÓCZY, BALATON).
    Ebben az évben sajnos újabb veszteség érte a hajóparkot, elsüllyedt a STEFANIE. A forgalom a hajók számának növekedésével megemelkedett, s tekintve, hogy így kevesebb idegen gőzöst kellett bérelni, a bevételek is növekedtek. A következő két évben újabb hajók épültek Angliában: KÁLMÁN KIRÁLY, NAGY LAJOS, majd pótlásként a STEFÁNIA. Ezzel egy időben a régi hajók elavult compound gépeit a gazdaságosabb triplex gépekre cserélték ki. Ez alól csak a TIBOR gőzös volt kivétel, amit aztán el is adtak emiatt svéd tulajdonosnak. 1898-ban kettős veszteség érte a vállalatot. Elsüllyedt két öreg hajója, a JÓKAI és a BÁRÓ KEMÉNY. A következő évben pótolták őket azonos nevűekkel, majd 1900-ban megépült az új TIBOR II.
    Közben mind Fiumében, mind Budapesten felépült az igazgatóság, illetve az üzletigazgatóság palotája. A vállalat kiépítette raktár- és ügynökhálózatát, több frekventált helyen széndepót létesített. Az egyre bővülő hajóparkon kialakult a magyarokból álló tisztikar. A tengerészeti akadémia növendékei közül egyre többet támogattak, akik vizsgáik után a társasághoz szegődtek.
    1901-ben további korszerű nagyhajókat rendeltek Angliában. (ARAD, BÁRÓ FEJÉRVÁRI, SZÉLL KÁLMÁN, DUNA, SZEGED, KASSA, KOLOZSVÁR, LÉDERER SÁNDOR). A sorozat utolsó tagját 1903-ban vették át. Előző évben süllyedt el a BUDA, 1903-ban pedig, a PETŐFI tűnt el rejtélyes körülmények között. Az 1903-as évben a 33 saját és nagyszámú bérelt hajóval már 666 járatot teljesítettek. A Cunarddal kötött szerződéssel rendezték a kivándorlásból származó részesedésüket, majd szerződtek a kontinentális pool társaságaival is e célból.
    Az elsüllyedt hajók helyett építeni kezdték a PETŐFI II-t, de babonás félelmek miatt BUDA II. néven adták át. Hetven éven keresztül nem épült újabb PETŐFI tengerjáró.
    A kivándorlási forgalom 1907-ben már 62 százalékban az ADRIA ellenőrzésével történt, így az ő bevételeiket növelte. 1908-ban elsüllyedt a SZENT ISTVÁN gőzös, melyet csak két év múlva pótoltak. 1911-ben újabb államszerződést kötöttek, miután sikerült elkerülni az ATLANTICA és a LEVANTE tengerhajózási társaságokkal való egyesítést.
    Utolsó jelentős fejlesztési program keretében öt darab nagy személy- és áruszállításra alkalmas hajót rendeltek Angliában a Fiume-New York vonalra. Ezekből 1913-14-ben már csak kettő került hozzánk a FERENC JÓZSEF KIRÁLY és a FERENC FERDINÁND. A KÁROLY FERENC JÓZSEF gőzöst a Royal Navy lefoglalta és TITANIA néven csapatszállítóként szolgálatba állították. A többi kettő már el sem készült.
    E szép fejlődést szakította meg az első világháború, mely felkészületlenül érte vállalatainkat. Az ADRIA rt. hajói sem tudtak mind hazai vagy semleges kikötőbe menekülni. Az ARAD gőzöst 1914 szeptemberében elfogták a franciák, s a BUDA II. is erre a sorsra jutott. A BÁTHORY a britek kezére került s ’15-ben elsüllyedt, a BÁRO FEJÉRVÁRY orosz kézre került a Fekete-tengeren.
    Az ANDRÁSSY és a CAROLA az Adrián süllyedt el hadiszolgálatban. Az olasz hadüzenetig hazai vizekre érkezett 22 hajó a két nagy kivételével hosszabb-rövidebb ideig hadiszolgálatot látott el. Egyébként Novigrad, Prokljansee jól védett öbleiben kerestek menedéket, a Monarchia kereskedelmi flottájának nagy részével.
    1917-ben még egy új hajó került a vállalathoz, az angoloktól zsákmányolt LORD CURZON gőzös VEGA néven. 1918-ban Odessza megszállásakor haditengerészetünk visszafoglalta a BÁRÓ FEJÉRVÁRY gőzöst.
    A több mint négy évig tartó esztelen küzdelem szétzilálta a jól szervezett vállalat eszköz- és személyzeti állományát. Az október végi összeomlást követően a hajók lecserélték a közös kereskedelmi lobogót a Népszövetség fehér-kék-fehér csíkos lobogójára. A győztesek parancsára a nagy osztozkodásig ez a lobogó lengett hajóinkon. A vállalat részvényesei látva szorongatott helyzetüket, eladták részvényeiket – s ezzel együtt a teljes vállalatot – a trieszti Cossulich családnak, akik 1920. december végén olasz lobogó alatt újjászervezték a vállalatot.
    A következő tavaszon nevük is olasz lett a hajóknak. A személyzet nagy része eddig még magyar volt, de a névcserét követően sorra elbocsátották őket. A budapesti igazgatóság egy ideig még küszködött a háborús jóvátételért, de az egyre jobban elértéktelenedő korona végül nem volt elég a szanálásra. Az olasszá lett ADRIA még hosszú ideig használta az egykori magyar hajókat, majd 1928-tól fokozatosan lecserélte őket új motorhajókra. Az öreg gőzösök szétszóródtak a világban svéd, francia, portugál, brazil, görög lobogók alá. 1934-ben már csak kilenc darab szolgált az ADRIA-nál. Végül az olasz ADRIA is csődbe jutott, 1936-ban teljes üzemét átadta a nápolyi TIRRENIA tengerhajózási vállalatnak. A még megmaradt néhány öreg ADRIA gőzöst elpusztította a II. világháború.
    Az utolsó mohikánt 1956-ban selejtezték ki, ekkor 55 éves volt.

    Horváth József: Legek a magyar tengerhajózás történetréből. Az Adria RT. Magyar Hajózás 1990-1992
    A cikk elérhető a www.uskok.eoldal.hu honlapon
  • 1881
    1920

    1920

    Tengeri áruszállító gőzhajó-C/2.

    ADRIA Épült 1880 Blackwood & Gordon
    L:74,4m B:9,46m D:4,52m MP:770 LE
    SZAPÁRY Épült 1877 Blackwood & Gordon
    L:70,20m B:8,15m D:6,00m MP:700 LE