Győri Gőzhajózási Társaság, 1865-1894

Bartal kezdeményezése 1865-ben nem volt egyedi, a győri gabonakereskedők, kik ekkor még több mint harminc nagy fahajó felett rendelkeztek, szintén szerették volna magukat függetleníteni a DGT egyeduralmától. Hajózási engedélyt kértek, s ennek birtokában, 1865 júliusában megalapították a Győri Gőzhajózási Társaságot.

A Győri Közlöny 1865. március 3-ai száma tájékoztat erről: " A győri gabonakereskedők elhatározták, hogy hajóik vontatásában magukat függetlenítsék. Ekkor szereztek tudomást arról, hogy a trieszti Lloyd három gőzöst szándékozik eladni. A hajókért 130000 Forintot kérnek. Ezt az összeget a város gabonakereskedői néhány nap alatt összeadták. E társulás megbízásából Xantus János, Kurt gépész és Nagy megbízott Galacra utaztak a hajók megtekintésére. Azokat alkalmasnak találták, s az alkut 100000 Forint értékben, Triesztben kötötték meg, mert a harmadik hajót, egy személyszállítót, nem tartották céljaiknak alkalmasnak."

E két hajó, a Pó-folyóról a Dunára került FERRARA és PAVIA gőzösök voltak, melyek ORSZÁGH és DEÁK F. néven kerültek a társaság tulajdonába. Az ekkor már 12 éves hajók, még évekig szolgálták a győrieket. A társaság 1866-ban, Linzben átvette KINIZSI nevű gőzösét is. E három hajó több évre biztosította a helyi igények kielégítését, a győri kereskedők gabonás fahajóinak az alsóbb Duna-szakaszokról Győrbe történő vontatását.

A kiegyezés azonban megnövelte a vállalkozói kedvet, így a bérvontatás iránti igény is jelentkezett. Ezért 1869-ben megépíttetik negyedik hajójukat, szintén Linzben, Ignaz Mayer gyárában. Az augusztusban RÁBA néven átvett gőzös Győr és Titel között dolgozott. A következő évben, szintén Linzben vették át a RÁBCZA nevű kerekes gőzhajót.

Sajnos, a hajózásra jellemző gondok is előfordultak a társaság életében. 1871 januárjában a DEÁK F. gőzös, az újpesti kikötő torkolatánál összeütközött az Első Magyar Gőzhajótársaság KALOCSA gőzösével, s teljesen üzemképtelenné lett. A megmaradt három új és egy öreg hajó ismét több évre ellátta a felmerülő feladatokat.

1879-ben kezdtek újabb szerény fejlesztésbe, a DGT-től megvásárolták az akkor már 26 éves VORWAERTS nevű kerekes vontatót, melynek újra a DEÁK F. nevet adták. Hajójavító telepükön elkezdtek építeni két darab áruszállító csavargőzöst, melyek 1881-ben álltak szolgálatba V-ös és VI-os számmal. E hajók később sem kaptak nevet. Ezzel a társaság hajóparkja elérte a lehetséges maximumot.

A vasúthálózat gyors és nagymértékű kiépülésével a gabona vízi szállítására mind kevesebb igény mutatkozott. A vállalat működése az erős konkurencia miatt mind több nehézségbe ütközött. 1890-ben a RÁBA gőzöst Baross Gábor miniszter tiszteletére átkeresztelték BAROSS-ra. 1891 telén a Tolnai-Dunaágban a jég összeroppantotta az ott telelő ORSZÁGH gőzöst, mely elsüllyedt. 1893-ban a társaságot átszervezték, Magyar Gőzhajózási Rt lett a neve, s az igazgatóságot is Budapestre helyezték. Az MFTR megalakulásakor a teljes eszközparkot, és a győri telepet eladták az új vállalatnak, s 1895-ben felszámoltak.

Horváth József, A géperejű folyami hajózás hazai története
A cikk elérhető a www.uskok.eoldal.hu honlapon