Egyesült Magyar Gõzhajózási Társulat, 1871-1874

Hosszas és alapos tárgyalásokat követően 1871 februárjának végén jött létre a négy vállalat; az Első Magyar Gőzhajózási Társaság, a Magyar Lloyd Gőzhajózási Társaság, az Országos Gőzhajózási Társaság és a Pesti Teher-gőzhajózási és Rakomány-kölcsönadó Társaság egyesülése, majd április végén a Pest - Bécsi Teher-gőzhajózási Társaság csatlakozásával fejeződött be. Az egyesüléskor már 43 nagy személyszállító illetve vontató kerekes gőzössel és négy áruszállító csavargőzössel rendelkeztek. Tehát a tárgyalások során is érkeztek még hajók az úton lévőkből. Az uszályhajók száma ugyanekkor 155 darab.

Az új vállalkozás 1871 májusában, hárommillió forint értékű adómentes, elsőbbségi kötvényeket bocsát ki az alapításban közreműködött két bank segedelmével. Céljuk az öt társaság adósságainak a törlesztése, üzleti tőke teremtése és a hajópark szaporítása. 1871 júliusában vették át a CSALLÓKÖZ, ERDÉLY, KOLOZSVÁR vontató kerekes gőzösöket, s a FUTÁR és VERSENY áruszállító csavargőzöst.

1872-ben Esztergom és Vukovár között a Dunán továbbá a Ferenc-csatornán 215.500 utast és 756.164 tonna árút szállítottak el. Ettől lényegesen nagyobb kapacitásuk volt. A társaság új irodája a Thonet udvar első emeletén volt. Az elnökön kívül nyolctagú igazgatóság és 13 tagú felügyelő bizottság működött. A meglehetősen nagy létszámú tisztviselői gárda, a negyvenhét ügynökség, komoly költséget jelentett. Az 1872-es mérlegük bizony veszteséges lett. Két öreg paklis hajójukat, a BEZDÁN és VÁCZ csavargőzösöket eladták Türr István induló vállalkozásának 1872 végén. 1873 tavaszán 38 darab új uszályhajót vettek át. A fellelhető adatok a vállalat vezetését igen szervezetlennek mutatják. Rossz volt a géphajók és az uszályok aránya. Igen nehezen tudtak megfelelően képzett folyami szakembereket találni a hajóikra.

A DGT is megnehezítette minden lehetséges módon a magyar társaság működését, így az áruellátás is akadozott, egyenetlenül jelentkezett. A hajóik szénnel való ellátását is csak a DGT közvetett beavatkozásával tudták megoldani, s ez is sok gondot okozott. S hát valljuk be, a kiegyezéskor alakult új magyar kormány sem tett semmit a társaság fennmaradásáért. Akárcsak ma! Mert ha a kormány a DGT-nek adott támogatást a magyar vállalatba fektette volna, még akkor sem lettek volna egyenlők az esélyeik. Nem lehetett váratlan tehát, hogy az 1873-as üzleti évet még nagyobb veszteséggel zárták.

A társaság vezetői egyezkedésbe kezdtek a DGT-vel a vállalat eladásáról, de az első, ez ügyben összehívott közgyűlésen, a részvényesek nagy többsége ezt elutasította. Később végül mégis belátták a helyzet tarthatatlanságát, belementek az eladásba. 1874. március idusán az Egyesült Magyar Gőzhajózási Társaság minden ingó és ingatlan vagyona a DGT birtokába ment át. A társaságot pedig, Szepessy Mihály végleszámoló biztos vezetésével felszámolták. A magyar tárgyaló fél kérte, hogy a vásárlást követően a DGT vegye fel az Osztrák - Magyar Gőzhajózási Társulat nevet, de ez végül nem valósult meg. Pedig a tengeren, az addig Osztrák Lloyd, a kiegyezést követően felvette az Osztrák - Magyar Lloyd nevet.

Horváth József: A géperejű folyami hajózás hazai története
A cikk elérhető a www.uskok.eoldal.hu honlapon.