Menü
mégsem
Elfogadom
Sütikezelés beállítása
A hajoregiszter.hu weboldal a kényelmes működés érdekében sütiket használ. Az oldal további használatával hozzájárul a sütik mentéséhez az ön számítógépére.

Balatoni Hajózási RT. Hajóépítő Üzeme, 1931-1948

ikonAdatlap
ikonHajók
  • Ország:
    HU
    Város:
    Balatonfüred
    Aktív:
    1931-1948
    Az IBUSZ balatonfüredi hajóépítő telepe a motoroshajók gyártásával egyre szorosabb kapcsolatba került a Balatoni Hajózási RT-vel. A MÁV, mely mindkét vállalatnak a főrészvényese volt, elhatározta, hogy a jachtépítő telepet a Balatoni Hajózási RT Hajóépítő Üzeme néven a hajózási vállalathoz csatolja. Az 1931-ben létrejött egyesítés csak megerősítette a MÁV-nak azt a törekvését, hogy a Balaton közlekedésének szolgálatába állítsa a füredi hajóépítő üzemet. E szándéknak megfelelően épült az üzem saját tervei alapján, a 80 utas befogadására alkalmas BOGLÁR 1935-ben, a 30 személyes BADACSONY motoros 1936-ban és a 100 férőhelyes SZENT ISTVÁN és SZENT MIKLÓS 1938-ban. E két utóbbi hajó, az eddig Füreden alkalmazott gyakorlattól eltérően, teljesen acélból készült. Az utasforgalmat szolgáló hajókon kívül évente két-három darab kül- és belmotoros motorcsónak is készült, valamint tovább folyt a tőkesúlyos vitorlások és jollék sorozatgyártása is. Készült néhány 50 m2-es balatoni és 75 m2-es tengeri vitorlás cirkáló is. A II. Világháború előkészítését szolgáló ún. Győri Program révén a füredi telepnek is kapott megrendeléseket. Megkezdődött a rohamcsónakok, majd az 1940-es évektől kezdődően az acélból készült aknarakó motorosok építése. Ekkora a munkáslétszám 50 főre a tervezők száma 3-ra emelkedett. A hajógyár Tihany felé kibővült és területén új épületeket húztak föl. A katonai megrendelések 1943-tól kiegészültek a németek számára gyártott 50 személyes fa partraszálló rohamcsónakokkal. A háború végéig ebből 106 darab készült el. A háború alatt egyébként hadiüzemnek nyilvánították a gyárat, az itt dolgozók nem kaptak behívót, a 400 fős munkáslétszám pedig kiegészült 200 munkaszolgálatossal. 1945 tavaszán a németek kivonulásuk előtt felrobbantották a Balatonfüreden összevont tavi flottát, ettől csak a KELÉN és a TÜNDE menekült meg, amelyek önsüllyesztést hajtottak végre. 1946-ra a gyárban olyan körülményeket teremtettek, hogy megkezdődhetett a hajók helyreállítása. KOMP I., KELÉN, BOGLÁR, SIÓ (ex SZENT ISTVÁN), TÁTIKA (ex SZENT MIKLÓS) volt a sorrend. Őket követték a többiek, utolsóként a CSONGOR készült el 1948-ban. 1946 szeptemberében a BHRT a KISFALUDY száz évvel korábban történt vízrebocsátását ünnepelte Balatonfüredi Hajógyárban. Ekkor hangzott el először, hogy utat kell törni a Dunára a Sió-csatorna kibővítésével és a hajózsilip megépítésével. A zsilip 1947-ben készült el, s ezzel lehetővé vált nagyobb hajók és uszályok tervezése és építése is. 1948-ban elkészült az első vontatóhajó, a kis méretű BADACSONY motoros, majd néhány 250 tonnás uszály és 300 tonnás kavics dereglye. A jóvátételi szállítások keretében Csehszlovákia számára 330 tonnás sárdereglyéket, szolgálati motorosokat, 150 lóerős vontatókat, Jugoszlávia részére pedig 300 tonnás kavicsszállító uszályokat gyártottak, ebből 15 darabot. Az üzemet 1948-ban államosították, majd 1950-ben Balatonfüredi Hajógyár néven újjászervezték.

    Itt épült ismertebb hajók:
    1935-BOGLÁR és BADACSONY motorosok
    1936-SZENT ISTVÁN és SZENT IMRE motorosok
    Jogelődök
    Jogutódok