Óbudai Hajógyár, 1945-1961

A háború után a volt DGT Hajógyár - mint volt német tulajdon - hadizsákmányként szovjet kezelésbe került. 1947-ben szovjet dokumentációk alapján megindult a hajógyártás is, de a kapacitás nagy részét a szovjet jóvátételi igények kielégítése kötötte le. Az első jóvátételi sorozatban 400 LE-s vontató gőzhajók épültek (108 db.). 1957-ben a sorozat 89. számú hajója a MAHART tulajdonába került BAKONY néven. Szintén szovjet tervek alapján, újabb, ezúttal személyszállító gőzösökből álló sorozat építését kezdték meg 1952-ben. 737/205-ös projekt. A 71 darabos sorozat hajóit szintén lapátkerék hajtotta. A sorozat 66. tagja az OMSZK közvetlenül átadása után kigyulladt és teljesen kiégett. Helyreállítása után ez lett a SZOT első, üdülőhajója, BUDAPEST néven. A gyár 1953-ban került a magyar állam tulajdonába. A saját tervezőgárda merőben új, dízelmotorral hajtott típusok tervezésébe fogott. Ennek eredményeként, 1959-ben megépült DUNAJ osztályú személyhajó sorozat első egysége (egyébként ekkor építették meg az utolsó gőzhajót Óbudán), 1960-ban pedig az 1200 LE-s tolóhajó az ANAPA. 1962-től a magyar hajógyárakat összevonták, így az óbudai gyár a Magyar Hajó és Darugyár (MHD) óbudai gyáregysége lett.