Schwarz Lipót, 1885-1901

A kiegyezést követően, 1871-ben még csak egyetlen gőzöst jegyeztek be a fiumei hajókataszterbe. Ez a kis gőzös a zenggi Krajacz László (társtulajdon) kis hajója a HRVAT volt. Még tíz évvel később is csak hat hajó szerepelt ugyanitt. Krajacz mellett egy másik vállalkozó, Sverljuga Matteo is megkezde partmenti hajózást Fiume és az isztriai kikötők között. Schwarz Lipót zágrábi sókereskedő pedig a Fiume-Velence-Ancona vonalra nyitott járatot. 1890-ben Schwarzék BUDAPEST-je elsüllyedt az Adrián. Az egy hajóval dolgozó vállalkozók igyekeztek az előbbi két helyi társuláshoz csatlakozni, a trieszti osztrák vállalatokkal csak így tudták a versenyt felvenni. Ezeknek a part menti járatoknak a segélyezését az érintett tengermelléki városok biztosították, igen szűkösen. Ezért folyamodtak az államhoz segélyért, s ennek fejében hajlandóak voltak az egyesülésre is.
1891 houzta meg a nagy változásokat a magyar tengerhajózás történetében. Baross Gábor, a vasminiszter koncepciója alapján új alapokra helyezték a magyar tengerészet támogatását. Megvonták az addig elméletileg közös Osztrák-Magyar Lloydtól a támogatást, s azt az Adria RT. segítésére, valamint a parthajózási vállalatok egyesítésére és támogatására fordították. Megalakult a Magyar-Horvát Tengeri Gőzhajózási RT. Fiume székhellyel, Sverljuga és Krajacz 12 gőzösével, melyhez később Schwarz flottája is csatlakozott.

Horváth József: Mi lesz veled magyar tengerhajózás? Aqua Magazin, 2000. 17. sz.