1917-S.M.U. 41, Osztrák Magyar Császári és Királyi Haditengerészet, Pola, AT-HU. Vasúton szállították Polába.
1918-ban Kumborban.
Franciaosrzágnak ítélik.
1920-ban szétvágva.

Az elsüllyedt U 6-os pótlására megrendelt és épített, 41-es számot viselő Tengeralattjáró szintén a DGT óbudai gyárában készült; ezt is vasúton vitték Pólába, s ott az Arzenál rakta össze és bocsátotta vízre. Ez volt a cs. és kir. Haditengerészet utolsó, hazai - osztrák, illetve magyar - gyárban épített és szolgálatba helyezett tengeralattjárója. Az U 41-es építésénél bizonyos könnyebbséget jelentett; hogy még annak idején az U 6-os benzinmotorjait dízelmotorokra akarták ki- Cserélni, s a motorokat meg is rendelték Grazban. Időközben azonban, 1916. május 13-án az U 6-os elsüllyedt, s az elkészült dízelmotorok a raktárban várakoztak. Nos, ezeket építették bele az U 41-esbe. Az U 6-os után egy komplett periszkóp, az U 5-ös után, pedig a tengeralattjáró tartalék akkumulátortelepe megmaradt, ezeket Szintén az U 41-es kapta meg. Mivel azonban a motorok nagyobbak és nehezebbek voltak, mint amekkorát eredetileg az UB II-es típusba terveztek, ezért a hajótestet a Motorháznál egy bordával megtoldották. Így az U 41-es hosszabb lett, és a vízkiszorítása is nagyobb volt, mint a testvérhajóié (U 27-32-es, U 40-es, U 43-as és U 47-es). A nyolc UB II-típusú naszád csaknem teljes egészében hazai anyagból épült. Csupán a pörgettyűs tájolókat, a géptávírót és a hajócsavarokat hozatták Németországból.
Forrás: Király Béla Tibor (u-boot.uw.hu)